Erdély határok nélkül
„Megnyertük a pályázatot!” Tisztán emlékszem a karácsonyi szünet előtt arra a napra, amikor közöltem az osztállyal a hírt, amire már régóta vártunk. A bejelentést hatalmas üdvrivalgás fogadta, majd a második félévben az örömteli várakozás… Ahogy teltek a hónapok egyre közeledett a nap, mígnem aztán 2026. május 26-a és 29-e között a Határtalanul program keretén belül a 7.A osztály Erdélybe utazott.
A négynapos kirándulásra Baráti Ákos és Szlatnik Benjámin tanár úr is elkísért minket, amely során megismerhettük Erdély egy részének természeti és kulturális kincseit. Első állomásunk Nagyszalonta volt, ahol Arany János emlékét idéztük fel szülőfalujában, a „Csonka-toronyban”, ahol a költő személyes tárgyait tekinthettük meg. Közösen elszavaltuk a Szülőhelyem c. versét is, amely egy mini ars poeticának is tekinthető, hiszen a faluhoz való kötődését és költészetének gyökereit is hűen tükrözi:
„Szülőhelyem, Szalonta,
Nem szült engem szalonba;
Azért vágyom naponta
Kunyhóba és vadonba.”
És az út tovább folytatódott… Bihar megye központjában, Nagyváradon ámulattal néztük a székesegyházat, amely Erdély legnagyobb barokk temploma, ezt követően pedig közelről szemügyre vehettük a püspöki palota rejtett kincseit.
A városnézést másnap Kolozsváron folytattuk, ahol a Házsongárdi temetőben kezdtük a napot, ezután Mátyás király nyomában járva megkerestük a szülőházát, majd közös fotót készítettünk a Szent Mihály-templom előtt álló impozáns Mátyás-szobornál.
Nagy élmény maradt számunkra a tordai sóbánya is, amely nem csupán egy föld alatti bányarendszer, hanem egy interaktív élménypark. A mélységben sétálva beszippantottuk a kristálytiszta, sóval dúsított levegőt, és megcsodáltuk a bánya különlegességeit: az óriáskereket, a föld alatti tavat, amelyen csónakázni is lehetett, a kalandparkot, amely számos sportolási és szórakozási lehetőséget kínált.
Programjaink közül a túrázás sem maradhatott ki, ezért kirándulást tettünk a Tordai hasadékban. A különleges szépségű vulkáni eredetű látványosságot két km hosszan a Hesdát-patak alakította ki. Bár a túra egy kisebb erőpróba elé állított bennünket, a természet csodáinak látványa feledtette velünk a meleget és a hosszú gyaloglást.
Kirándulásunk meghatározó helyszíne volt Torockó, amely az egykori Aranyos vármegye igazi „ékszerdoboza” a Székelykővel, a régi világot idéző fehér falú házakkal. Torockó az a hely, ahol mindig meleg szívvel, odaadó szeretettel fogadják a vendéget, ahol minden lelassul, és ahol a táj olyan mérhetetlen nyugalmat és békét sugároz, hogy mindenki lelke megtisztul. Torockón ellátogattunk a helyi gyermekotthonba is, ahol gyorsan összebarátkoztunk az ott élő gyerekekkel és felnőttekkel, játszottunk, beszélgettünk, mintha már régóta ismernénk egymást…
Utunk során Erdély egyre inkább kitárult előttünk, egyre több értékét fedeztük fel, ebben nagy segítségünkre volt kiváló idegenvezetőnk, a tordai származású Balogh András, akinek a történetein keresztül életre kelt a múlt, oly módon, hogy szinte már mi is a régmúlt történések szereplőivé váltunk: Nagyenyeden a kuruc-labanc küzdelem közepette együtt harcoltunk a kollégium diákjaival, a gyulafehérvári székesegyházban megérintett minket a Hunyadiak rettentő ereje, Vajdahunyad várában a termeket bejárva éreztük Mátyás közelségét, és „magos Déva várát” megmászva bennünk lüktetett a tizenkét kőműves elszántsága.
Utolsó megállónk Arad volt, ahol megkoszorúztuk a vértanúk emlékművét, majd együtt szállt a dallam:
„..Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen…”
Volt, aki a telefonjáról nézte a szöveget, többen kívülről tudták, de a lényeg, hogy közösen énekeltük, és talán ez volt az a pillanat, amikor mindannyian éreztük, hogy mit jelent az összetartozás határon innen és határon túl….
Köszönjük Dénes Eszter tanárnőnek a pályázat megírásában nyújtott segítségét.
Nagy Katalin
Galériák